Új könyveink
Könyvrendelés
Fénykönyvek
Előkészületben
Szerzők
Munkatársak
Magyar Lettre
Készletlista
Hírek, események
Kiadói képzés
Szoftverek
 104 oldal ISBN 978-963-676-139-4 © Garaczi László | Garaczi László Mintha élnél Egy lemúr vallomásai 1. második utánnyomás |  |
| A Mintha élnél, mely műfajilag leginkább a regény felé közelít, határkő Garaczi prózájában. A mű látványosan hátat fordít a korábbiakban írott rövidebb szövegeinek: hosszabb lélegzetvételű, önéletrajzi jellegű. Míg a korai írások elképesztő történésekből szőtt narrációja komoly ismeretelméleti problémák elé állította az értelmezőt, addig a Mintha élnél lapjain könnyen felismerhetők az író személyes életének és a történelmi időnek (1960-1990) a mozzanatai. Garaczi, miközben hátat fordít önnön képzeletének, a gyermekkora felé fordul, és írói szándéka szerint önnön emlékeit dokumentálja a megidézett kornak még a közös emlékezetben feledésbe nem merült rekvizítumai segítségével.
Ugyanakkor nem egy lineáris elbeszélő mű keretei között építkezik, hanem kollázsszerűen, fragmentálisan – ennyiben megőrzi korai munkáinak sajátosan rá jellemző mozdulatait. „Garaczi szövege minden ízében kísérleti jellegű. Annyiban vallomás, hogy nincs lineárisan követett történet, illetve csak maga az élet eseménysora van, aminek rögzítése nem időrendet, hanem egy belső logikát követ, amit a szerző kommentárok tömegével kísér.” (Bodor Béla, Holmi) „Garaczi szövegei […] utalnak a magyar olvasók számára ismert valóságra, néha azonban csak a Garaczit ismerőkhöz szólnak… A teljes társadalmi és morális rendet játékosan megkérdőjelezi egy lemur, akinek egyes szám első személyű beszéde olyan is meg nem is, mintha Garaczié lenne…” (András Sándor, World Literature Today) „A regény-valóság a műben egyfajta közegként van jelen, egy (a szó mindkét értelmében vett) atmoszféra, mely rátelepszik, és beburkolja a regény két másik valóságszféráját: közülük az egyik a gyerekkor, a másik a felnőttkor (nyelvi) valósága címkével illethető. A főszereplő-narrátor kettős tevékenységében (az események leírása és az azokra adott reflexió) az első tisztán a gyermeki valósághoz kapcsolódik, bemutatja a nagyok világával való összeütközését, és általában gyermeknyelvi szlenget használ; míg a másodikban összemosódik mindkét szint nyelvhasználata, bár a felnőtt modalitásában általában elkülönül, kissé kicsavarodik és keserűen szatirikus töltést kap. […] A regény végén egy rendkívül jól megformált ellentétpárban fejeződik ki az a folyamat, mely a mű egész struktúráját megteremti. […] Az utolsó jelenet során azzal a szerelmes Tausz Jutka kínzójából néhány év elteltével „alacsonyrendűvé” váló, lenézett elbeszélővel találkozunk, aki a lányok szemében még az áldozat helyzetére sem méltó. A zárómondat – »Nem kerülök többé a szemük elé« – jelzi a mű által elmesélt időszakban végbement szerepcserét. Az elbeszélő én eltűnik a világból (elpusztul vagy láthatatlanná válik), s megszületik a lemúr, a vallomásíró kísértet-majom.” (Kisantal Tamás, Déli Felhő, 1998. április) | ||
Vélemények, észrevételek, javaslatok
Kérjük, írja meg nekünk, ha a könyvben sajtóhibát, tárgyi tévedést talált!
Jelezze, ha a könyvet hiába kereste a boltokban, vagy ha a szerző más műveit is szeretné olvasni!
Amit ebbe a rovatba ír, az megjelenik a vélemények listáján, és minden felhasználó számára látható lesz, vitathatják, reagálhatnak rá.
A könyvvel kapcsolatban a kiadónak feltett kérdéseire ugyanitt válaszolunk.