Új könyveink
Könyvrendelés
Fénykönyvek
Előkészületben
Szerzők
Munkatársak
Magyar Lettre
Készletlista
Hírek, események
Kiadói képzés
Szoftverek
 384 oldal ISBN 978-963-676-476-0 © Jelenkor Kiadó | Márton László A nagyratörő Szomorújáték második kiadás |  |
| A drámatrilógia Márton László második drámakötete (Lepkék a kalapon, 1987). A Báthory Zsigmondról szóló verses drámahármas Erdély 16. század végi zavaros, intrikákkal, véres leszámolásokkal, zendülésekkel teli éveit dolgozza fel. Politikai cselszövések, személyes érdekek szülte ármánykodások befolyásolják a szereplők életét, miközben a történelem sorsfordító pillanatai kíméletlenül zúzzák szét az emberi szándékokat.
Márton László a témaválasztása ellenére nem a magyar irodalom drámahagyományában az ilyen témák esetében megszokott tragédiát vagy történelmi drámát írt, hanem a barokk hagyományából merítve szomorújátékot, mely műfaj már maga is némiképp lehetővé tette számára, hogy eltekintsen az általa amúgy sem lehetségesnek tartott történelmi rekonstrukciótól. Márton ugyanis a nyelvre bízza a történelem megjelenítését: a szereplők, események nem annyira művének színpadi, mint inkább nyelvi terében jelennek meg. A szójátékok, metaforák, idézetek és hasonló fikcionalizáló nyelvi eszközök teremtik meg a valóságreferenciát megkérdőjelező szövegiséget. Következésképp a történelem, a történelmi események, individuumok több egyértelműsíthetetlen szempont szerint ábrázoltatnak, és ebben az ábrázolásban maga a történelem, a politika és az emberi sors ismerete, megismerhetősége és az önismeret kérdései állnak a dráma középpontjában. „Ez a teljesítmény mind költői, mind szellemi értelemben – túl azon, hogy effektíve a mindenkori nemzeti jelennek nyújt segítséget, ismerősen és ismeretlenül – rendkívülinek mondható. Nekem legalábbis »kötelező olvasmány«, az biztos. Egy kérdés marad csupán: hol van a mai magyar színházban az a pont, ahol ez a szomorú drámai felismerés megközelítően is meg fog jelenni a néző számára?” Balassa Péter, 1994. „Sokáig hiányoltuk színpadjainkról az új magyar drámát, hát most itt van előttünk…” (Kovács Dezső, Criticai Lapok, 1995.) „Ha van értelme a huszonegyedik században Nemzeti Színházi gondolatról beszlni, akkor ilyen darabok kapcsán van értelme, s egy igazi Nemzeti ilyen felfedezésre váró művek érvényes előadásával is bizonyíthatja létezésének speciális szükségességét és létjogosultságát.” Radnóti Zsuzsa, 2002. „Létezik egy olyan felfogás, amely szerint nagyszabású témákról csak emelkedett módon lehet beszélni. És megfordítva: ahol tréfás, groteszk, alantas mozzanatok merülnek fel, az csak valami kisszerű dolog lehet […] Minthogy a nemzeti hagyomány az emelkedett dolgok közé tartozik, a magyar kultúrában a történeti tárgyú irodalommal szemben legalább a romantika óta az a követelmény fogalmazódik meg, hogy teremtsen követendő (esetleg elrettentő) példákat, mutasson fel eszményeket. Ennek eredménye egy csomó tökéletesen kiüresedett, semmitmondó klisé. Ennek ellenhatásaképpen néhány író azzal kezdett kísérletezni, hogy az eszményképeket lerángassa a sárba, hogy valami kisszerűt, nevetségeset és jelentéktelent csináljon belőlük. Számomra sem ez, sem az nem járható út: arra törekedtem, hogy nagyszabású személyiségeket mutassak, akik azonban hellyel-közzel romlottak is, gonoszak, ostobák, nevetségesek – és mindez együtt érvényes.” (Radnóti Zsuzsa interjújából) | ||
Vélemények, észrevételek, javaslatok
Kérjük, írja meg nekünk, ha a könyvben sajtóhibát, tárgyi tévedést talált!
Jelezze, ha a könyvet hiába kereste a boltokban, vagy ha a szerző más műveit is szeretné olvasni!
Amit ebbe a rovatba ír, az megjelenik a vélemények listáján, és minden felhasználó számára látható lesz, vitathatják, reagálhatnak rá.
A könyvvel kapcsolatban a kiadónak feltett kérdéseire ugyanitt válaszolunk.